• 2020/10/01 – Malvin
  • EN
  • HU

Történelem

San Diego egyik legszebb területén, a Balboa Parkban található a Magyar Ház, amely minden szombaton és vasárnap 12-4 óráig finom magyar süteménnyel, kávéval, limonádéval várja a látogatókat, és a betérő magyarokat.

A House of Pacific Relations (HPR) intézményes keretein belül működő nemzetek házai közül a Magyar Ház a legnagyobb, gazdag kiállítási anyaga, könyvtára, közösségi tere méltóképp mutatja be a magyar kultúrát, történelmet. A házigazda mindig szívesen kalauzolja végig az érdeklődőket.

A Ház non-profit szervezetként működik, adományokból tartja fent magát, amit a hétvégi nyitva tartás és a tagdíjak mellett főként az HPR által szervezett májusi Ethnic Food Fair és a December Nights  ételvásárain gyűjt össze. A lawn-programokon a házak nemzeti ünnepeik alkalmából műsoros programokat szerveznek az HPR színpadán. Mi, magyarok az augusztus 20-i hétvégén ünnepelünk Szent István-nap alkalmából, de a Házon belül március 15-ről és október 23-ról is megemlékezünk.

Mindemellett koncertekkel, előadóestekkel, színes programokkal várjuk időről időre a magyar közösség tagjait, a vasárnapi gyermekiskola, a felnőtt nyelviskola pedig gondoskodik a magyar szokások, a magyarságtudat megtartásáról, ápolásáról.

.A szervezet működési szabályainak megfelelően minden év novemberében elnököt és vezetőséget választanak a Ház tagjai.

Kivándorlás, emigráció, kitelepülés

A magyarok kivándorlása az Egyesült Államokba több szakaszban történt. Az első jelentősebb hullám az 1800-as évek közepére tehető. A bevándorlók elsősorban jómódú üzletemberek, középosztálybeliek, iparosok voltak.

Közülük is a legkiemelkedőbb személyiség számunkra Haraszthy Ágoston, akit 1850-ben San Diego megye első seriffjévé választottak, valamint az ő nevéhez fűződik a bortermelés meghonosítása Kaliforniában. Híres borászata, a Sonoma völgyben található Buena Vista pincészet a mai napig várja a látogatókat.

Az 1910-es években főként szegény sorsú munkások telepedtek le Amerikában a jobb élet reményében, majd a háború és a 20-as évek gazdasági válságai alatt tömegek érkeztek a kontinensre. San Diego klímája és elhelyezkedése miatt volt népszerű, bár igazán forgalmas központtá csak a második világháború alatt vált, amikor is Pearl Harbor bombázása után idetelepült a haditengerészet, és az addigi kis halászfalu katonai stratégiai ponttá nőtte ki magát.

A második világháború és az utána következő nyomor, szélsőséges politikai helyzet miatt sokan voltak kénytelenek új hazát keresni. 1948- és 1956-ban a megtorlások elől menekülve több millió magyar bevándorlót fogadott az Egyesült Államok. Letelepedésüket központilag segítették, de nagyobb részben a már kint élő magyarok támogatták egymást. Ebben nagy szerepe volt a szervezett közösségeknek.

Az 1960-as 70-es évek szocialista uralma, valamint az 1989-es rendszerváltás után elsősorban szakemberek, tudósok, mérnökök érkeztek Magyarországról.

Napjaink globalista rendszerében megszűntek a határok, a munkaerő szabad áramlása friss diplomás, dolgozó fiatalok ezreit csábítja ki külföldre. Közülük sokan csak ideiglenesen, a pénzkereset miatt érkeznek, mások letelepednek, családot alapítanak, és a helyi közösség részévé válnak.

A California Pacific Nemzetközi Kiállítás

1936-ban San Diego-ban rendezték a California Pacific lnternational Exhibitiont. Ez alkalomból a város vezetősége egy nagyszabású kiállítóegység, többek között kis házikók építését rendelte el, ahol a városban élő nemzeteknek lehetőségük nyílt kultúrájuk, történelmük, szokásaik bemutatására.

A nemzetek összefogásából 1935-ben megalakult a House of Pacific Relations intézménye, amely a világon elsőként és a mai napig egyedülálló módon a nemzetek közötti együttműködést és együttélést szemléltető szervezet.

A nagy sikerre való tekintettel a házak a világkiállítás után is megmaradtak a nemzetek gondozásában.  A háború alatt az épületek katonai kórházként működtek. 1948-ban a város visszaadta az HPR-nak, az épületek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. Ekkor csatlakozott Magyarország is, és vált az HPR tagjává.

1948-1956

A magyar közösség tehát 1948-ban nyert hivatalos, szervezeti formát, mikor az HPR tagjai közé lépett. Az első időkben a franciákkal, portugálokkal, svájciakkal és a csehekkel osztoztunk egy házikón. Minden ötödik hétvégén a magyarok nyitották ki a házat a látogatók számára.

Évente megrendezésre került az HPR által kezdeményezett Annual Fiesta of Nations, ahol a magyarok néptánc-koreográfiákat mutattak be, magyaros ruhákba öltözve képviselték a nemzetet.

A közösség legkiemelkedőbb tagjai ebben az időben a Huszka és a Steirer házaspár voltak. Szerepük a kultúra és a magyar identitás megőrzésében jelentős, munkájuk kiterjedt a Ház vezetésétől a programszervezésen át a tanításig, ünnepségek levezényléséig.

1956-1960

1956-ban városszerte nagyszabású gyűjtést szerveztek a menekültek támogatására, amelyet a Magyar Ház koordinált. Ez alkalomból kampánysorozat indult „Program to Aid Hungary” néven a Balboa Parkban. Összesen 30 000 dollárt adtak össze a helyi lakosok a magyar menekültek megsegítésére.

A templomok, szervezetek jótékonysági ebédeket szerveztek, ahol a magyar asszonyok főztek. A bevételekből támogatták a San Diego-ban letelepülő emigránsokat. A Ház elnöke, Németh András és a közösség tagjai segítették az újonnan érkezőket az elhelyezkedésben, munkavállalásban, nyelvi nehézségeikben. A hazájuktól elszakadt magyarok új életet kezdtek új otthonukban, és összetartó közösségeket formálva őrizték a magyar szokásokat egymás között.

1958-ban rendezték meg az első szüreti bált. A termet szőlőfürtökkel díszítették, nemzeti viseletben érkeztek a bál vendégei, hagyományos ételeket szolgáltak fel, néptánccal, népzenével folytatódott a mulatság. A bevételekből a fogyatékos gyermekeket támogatták.

1960-as, -70-es évek

A 60-as években magyar emigránsok újabb csapata érkezett a városba, ahol már egy jól szervezett, befogadó közösséget találtak. Habár voltak kisebb nézeteltérések az új és a régi tagok között életkorukból, világlátásukból és életútjukból kifolyólag, az összetartás szellemisége mindig erősebbnek bizonyult a jelentéktelen vitáknál. A Ház új lendületet, új embereket, új színt kapott, és ezzel a szellemiséggel kiegészülve folyt tovább a régi élet.

1961-ben alapította az HPR a Ladies Auxiliary szervezetet, melynek célja az etnikumok közötti kapcsolat ápolása. Első, majd éveken át működő elnöke Huszka Júlia volt.

Ekkor már csak Csehszlovákiával osztoztunk a házunkon. Önkéntes tagok kéthetente nyitották ki a kis házat, amely két szobából állt. Az egyik a magyar szoba, a másik a cseh szoba volt, mindenki a maga kiállítását rendezte meg benne. A szorgos hölgyek süteményt sütöttek, ezekkel várták a látogatókat vasárnaponként. Nagy siker volt a bejgli, ami azóta is kínálaton maradt.

A hivatalos rendezvényeken a fiatal lányok közül választott királynő és hercegnő képviselte a magyarokat; más nemzetek királylányaival egyetemben az HPR-nak végeztek reprezentatív, egyfajta nagyköveti munkát, szerepvállalásukkal elősegítve a szervezet legfőbb célkitűzését, a nemzetközi kapcsolatok erősítését, kultúrák gyümölcsöző találkozását.

A mi első királynőnk 1962-ben Leona Prihoda volt.

A Ház rendszeres szereplője lett az évenként megrendezésre kerülő Paegant of Patriots rendezvénysorozatnak. Hungaria’s Treasure című műsorukon magyar népdalokat énekeltek, történelmi alakokat mutattak be, nemzeti ruhában vonultak.

A ruhákat Waczek Zsuzsa irányításával varrták az édesanyák a gyermekeknek. Mindenkinek volt otthon a szekrényben viselete, díszmagyarja, csizmája. Szent István-napon felvonulást rendeztek, a Háztól az HPR­ színpadig beöltözve vitték a magyar és amerikai nemzeti zászlót.

A lawn-programra Topeczer Gyöngyi tanította be a dalokat és a tánckoreográfiát, mindemellett gyönyörű, kézzel festett székekkel, ládikákkal tette szebbé a Magyar Ház kiállító terét. A gyerekek kéthetente, szombat délelőtt találkoztak a hétvégi iskolában. Aki jól teljesített, azt finom, frissen sült fánk várta az órák után.

Decemberben jött a Mikulás, karácsonykor betlehemi élőképet mutattak be, dalokat énekeltek, körülülték a fát. Waczek Ferenc és felesége, Zsuzsanna segítsége az iskola működtetésében, a Ház üzemeltetésében említésre méltó.

1964-ben a forradalom 8. évfordulójára emlékezve Bujkovsky Gusztáv házelnök közbenjárására felhúzták a magyar zászlót a Városháza előtt. Ez alkalomból díszmagyarban érkeztek a magyar ünneplők. 1966-67-ben Kozmáry Dezső, majd ifj. Bujkovszky Gusztáv elnöksége idején szintén sor került a jubileumi megemlékezésre a Városházán.

1969-ben újabb zászlóhúzásra gyűltek össze a magyarok, ezúttal az államalapító Szent István király születésének 1000. Évfordulójára emlékezve.

1970-ben Fedák József alelnöki szerepkört vállalt a Háznál, és ezzel egy időben cserkészcsapatot alapított, először csak a fiúk számára. Mivel azonban a foglalkozások nagy népszerűségnek örvendtek, végül egész családok csatlakoztak a táborozásokhoz, gyűlésekhez. A sok éven át működő cserkészet végét a célközönség “kiöregedése” jelentette: a fiatal generáció felnőtt, és nem volt utánpótlás.

Egy másik közös szórakozás a “Beach Party” volt. Enni-innivalót vittek magukkal a partra, a tengerparton játszottak, beszélgettek.

Újév napján és farsangkor összejöveteleket, bálokat tartottak.

1974-ben Mindszenty József bíboros körbejárta Amerikát, felkeresve az amerikai magyar közösségeket, útba ejtve San Diego-t is. Fogadására a közösség apraja-nagyja díszruhát öltött, és körmenetben kísérték Mindszenthy bíborost a La Mesai templomba egy rendhagyó misére. Az eseményt más egyházi intézmények képviselői is megtisztelték. Azelőtt a hívők San Bernardinoba jártak Kolozár atyához, ha magyarul akarták hallani a szertartást. A fogadáson Mindszenthy bíboros Fedák Józsefet, a Magyar Ház elnökét kérdezte, miért is nincs San Diego-ban, egy ilyen nagy és lelkes közösségnek magyar nyelvű miséje. Fedák József ígéretet tett, hogy ezt a hiányosságot pótolja. Így aztán San Bernardino-ból hívta le Schilly atyát, aki a 2 órás autóutat megtéve minden hónapban magyar misét tartott a St. Augustine High School kápolnájában

A 70-es évek végén nagy népszerűségnek örvendett a Wednesday Club étterem a Balboa Parkban. Havonta egyszer összegyűltek a tagok, Warner Géza és Mária főzték a vacsorát, akik a Broadway környékén vittek saját éttermet.

Minden hónapban megjelent a helyi magyar hírlevél, akkor még csak magyarul,egy oldalas terjedelemben.

1980-1994

 1980-ban Tátray Gábor vállalta a házelnökséget. Abban az évben érkezett Kanadából,és helytelenítette, hogy egy ekkora magyar közösségnek, mint a San Diego-i,miért nincs egy saját háza, ahol összegyűlhetnek, rendezvényeket tarthatnak, méltán képviselhetik kultúrájukat.

Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy új, saját tulajdonú magyar ház építésébe fogjanak. Azonban ez nagy költségekkel járt, pénz pedig nem volt, az anyagiak előteremtése nagy gondot okozott, és látszólag elvágta az utat a terv megvalósításától.

Tátray Gábor mentőötlete volt, hogy rendezzenek nagyszabású jótékonysági bálokat, amire az elit is szívesen eljön, és adományokkal támogatja a házépítést. Így kezdődtek az éveken át tartó gála bálok 1981 áprilisában az lslandia Hotelben.

A gála bálokon egyúttal – régi szokás szerint – a 16. életévüket betöltött lányok és fiúk is bemutatkoztak. Az első alkalommal Tátray Joli tanította be a koreográfiát. A hotel elegáns termeit feldíszítették, az asztalokat szépen megterítették, koktélokat, finom ételeket szolgáltak fel,míg a zenekar szórakoztatta a vendégeket.  Majd beléptek a fiatalok fehér báli ruhában, szmokingban, és angolkeringővel nyitották meg a bált, így mutatkozva be a társaságnak.

A második évtől a Bahia Hotel adott otthont a gáláknak, amelyek februárban, farsang idején kerültek megrendezésre. Különlegesség volt, hogy a szervezők lovas szánokat rendeltek, a lovakra csengettyűket kötöttek, és így furikáztak a báli közönséggel az úton, visszaidézve régi farsangok hangulatát.

Az elsőbálozó fiatalok felkészítését Lucy Renko vállalta. 6 héten át, hetente egyszer találkoztak a Town and Country Hotel tánctermében, amit Lovász Ferenc, a hotel menedzsere szerzett számukra.

Gyakorolták a bevonulást, a táncot, a bemutató ceremónia koreográfiáját. Mindeközben barátságok, szerelmek születtek.

1988-ban könyvelhették el a legnagyobb bevételt, ekkor $6000 gyűlt össze az adományozók jóvoltából. A bálok szervezésében nagy segítséget jelentett Betty Klumpp és Igaz Annette, éveken át a Ladies Auxiliary delegáltjai.

A bálokkal egy időben aktív közösségi élet folyt. Szokásban voltak az “Appreciation Dinner”-ek, ahol a Ház érdemes tagjainak tevékenységét ismerték el emlékplakettel, és egy vacsorával egybekötött ünnepséggel. Elsőként Tátray Gábor kapta a díjat. A helyszín általában egy akkoriban Santee-ban működő magyar étterem volt.

Népszerűek voltak a batyus vacsorák, amit havonta rendeztek a Hall of Nations épületében. Összejöttek a családok, mindenki hozott valamit a közös asztalra: a paprikás, a rakott krumpli és a rántott csirke örök kedvencek voltak.

Nagy eseménynek számított az HPR királynőinek és hercegnőinek felavatása is. 1986-ban Faust Ilona vezetésével újjászerveződött a szombati gyermekiskola.

1994-1996

1994-ben végre összegyűlt a Ház építéséhez szükséges pénzösszeg, hozzávetőleg $150000. A kérdés csak az volt, hol kellene felhúzni az új házat. Szóba jött, hogy a belvárosban egy régi templomépületet alakítanak át, de a város ebben az esetben parkolóhelyek építésére kötelezte volna a magyarokat, amit nem engedhettünk meg magunknak. Fontos volt az is, hogy az új Magyar Ház méltóképp reprezentálja a magyar kultúrát, értékeket a nagyközönség számára, valamint a helyi közösség i életben is központi jelentőséggel bírjon.

Végül városi kapcsolatait kihasználva Valéria Larsen amerikai származású férje, Glen Larsen derítette ki, hogy a város hamarosan 4 új ház építését tervezi a Balboa Parkban. Összeköttetései révén kijárta, hogy a magyarok elsőként választhassanak területet.

A tényleges munkálatok előtt azonban kivitelezőt kellett keresni. Erre a feladatra összeállt egy Építkezési Bizottság, akik együtt határoztak a fontos kérdésekben. A Bizottság tagjai: Mr. Glen Larsen, elnök, Bagi Gyula, Haraszkó József, Hegyi István, Horváth Margit, Iványi Gabrielle, Major József, Mocsáry Attila, Nagy Jenő és Tata Imre. Meghirdették a projektet, így több vállalkozó ajánlatát tudták összehasonlítani.

A város azzal a feltétellel engedélyezte az építkezést, ha a Ház stílusában beleillik környezetébe, egységet alkot a többi házzal. Végül elfogadta a terveket, és 1994-ben a városi képviselők és a média jelenlétében ünnepélyes keretek között megtörtént a rögtörés. Az újságokban beharangozták, hogy a magyarok új kulturális központot építenek maguknak.

Az építkezés nem ment egyszerűen, Mindenki a saját ötleteit szerette volna érvényesíteni. Már a tervezés során is szó érte a Bizottságot: túl nagy a konyha, kevés a mellékhelység, miért nem lesz az új háznak padlása, pincéje, ezzel is növelve a hely befogadóképességét. A vitáknak azonban elejét vette, hogy a város úgysem engedélyezte volna.

Azért így is sikerült megbolondítani a munkásokat. Az építkezési területen a Park fái álltak. Soha nem kaptuk volna meg a hivatalos engedélyt, hogy kivágjuk őket a természetvédelmi területről. Így aztán hajnali 4 órakor titokban kellett cselekedni, felaprítani, és elszállítani mind, mielőtt bárki megláthatta volna, miben mesterkedtek.

Egy másik történet szerint a Ház mindkét oldalára ablakokat terveztek a jobb szellőzés miatt. Egy másik terv azonban a vitrinek felállítását szorgalmazta volna a ma is látható múzeumi kiállítás számára. Így az egyik héten befalaztatta Horváth Margit az ablakot, pár héttel később Nagy Jenő mit sem tudva a másik tervről, kibontatta. Majd újra befalazták, mire végre sikerült összeegyeztetni a beltéri elrendezést.

Horváth Margit ötletei alapján készült a Ház végleges beltéri formája, a legkisebb részeltekig mindenre volt gondja. Számos adománnyal gazdagította a vitrinek kiállítási anyagát.

Szerették volna, ha valami igazán magyaros jegyet visel magán az új ház. Mocsáry Attila házelnök ötlete volt a búbos kemence. Könyvből, kép alapján készítették el, leírásokat olvastak róla, hiszen egyikük sem volt hivatásos kemenceépítő. Kis változtatásokat eszközöltek, ugyanis a kemence gáztüzelésű. A kéményt hozzá Nagy Jenő építette saját tervek alapján. A kémény ugyan nem illett a többi stílusához, de a város elfogadta.

Amit viszont kénytelen volt elfogadni, az a teraszt árnyékoló automatikusan nyitható, csukható napernyő. Amikor elkészült az épület, nagyban tiltakoztak ellene, mivel ezzel megbontja a Magyar Ház az esztétikai egységet a többi házzal, de mivel az eredeti, jóváhagyott terveken szerepelt a napernyő, végül nem tehettek mást, muszáj volt belegyezésüket adni.

A tagok számos adománnyal járultak hozzá az új otthon szépítéséhez. Közülük is kiemelkedőek a faragások, Török Tamás munkája, a kemenceajtó, valamint a berakásos ablaküvegek.

1995 május 5-én, az államalapítás 1100. évfordulóján, megtörtént a Ház átadása. Ünnepélyesen átvágták a szalagot. A rendezvényen jelen voltak a városi képviselők is, és újabb cikkek adták hírül, hogy a magyarok felépítették új otthonukat a Balboa Parkban.

Átköltöztünk a csehektől végre, és elfoglaltuk új otthonunkat. A Haraszthy emlékmű is átkerült régi helyéről az új ház mellé. Ekkor kezdődött egy újabb intermezzo, méghozzá az úgynevezett kiegyezési zászló sorsáról. Az előző házban a Haraszkó József által épített kis üvegvitrinben tartották ezt a zászlót, amit az 1867-es kiegyezési címerrel díszítettek, és állítólag Mikes Kelemen leszármazottja, Mikes Mihály a testére csavarva menekítette át Romániából Amerikába valamikor a század elején.

A vita abból állt, hogy a zászlót, mint történelmi emléket, az egyik csoport vissza szerette volna küldeni Magyarországra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum méltóképp gondozza. A másik csoport ugyanezen okból kifolyólag szerette volna a zászlót megtartani. Végül az előbbiek győztek, és a zászlót visszaszállították Magyarországra, ahol a Nemzeti Múzeum egyik raktári polca őrzi. A zászlót kimenekítő Mikes leszármazottai ma is San Diego-ban élnek.

1996 november 9-én nagyszabású bállal emlékeztek meg az államalapítás 1100. évfordulójáról a Hanalei Hotelben. Az előző évek gáláihoz hasonlóan zenés-táncos programokkal, finom menüsorral várta a vendégeket az elegáns bálterem. A hagyományossá vált zenészpáros, Berki és Beke játszott hegedűn és zongorán.

1996-napjainkig

Új korszak kezdődött a magyar közösség életében. Az emberek összejártak vasárnaponként, eljártak a Haraszkó házaspár kezdeményezésére indult ételvásárokra, Szent István napra és a nemzeti ünnepekre. Minden hétvégén diszkó volt, nagy társaság, jó hangulat. Probléma volt azonban a kiöregedés, az utánpótlás hiánya. Az emberek kezdtek elmaradozni. Sokan elköltöztek, de sok magyar is jött San Diego­ba munkát vállalni. Közülük néhányan maradtak, mások másfele mentek. Legtöbbjüknek azonban semmilyen kapcsolata sem volt a Házzal.

2003-ban Dr. Gidófalvi Zoltán lett a Magyar Ház elnöke. Feleségével, Ágnessel 11 éves munkásságuk alatt felpezsdítették a Ház kulturális életét. Vendégművészek érkeztek Magyarországról, számos előadói esttel, kiállítással, programmal várták a közösséget. Stabilizálódott a Ház anyagi helyzete, és számos elektronikai bemutató eszközzel bővült a kiállítási tér, szépült az épület.

2006 márciusában feléledt a gyermekiskola Szopkó Beáta vezetésével.  Minden hónap utolsó vasárnapján találkoznak a gyerekek. A foglalkozások külön csoportban folynak, figyelmet szentelve a nyelvet nem, vagy csak alig beszélő kisgyermekek oktatására is. A felnőtt iskola vezetője Igaz Annette és Dvorszky Éva, elsősorban a magyar nyelvet tanítják az érdeklődő külföldieknek, családtagoknak, a másod- és harmadgenerációs leszármazottak számára.

2013-ban Dr. Gidófalvi Zoltán átadta az elnöki posztot Dobell Adriennek, a Ház jelenlegi elnökének, aki szívvel-lélekkel végzi a nemes feladatot.

2014 februárjában indult a Hölgyek és Urak klubja, ami minden hónap utolsó csütörtökén téma alapú beszélgetésekre várja az érdeklődőket.

Nagy segítség a Ház vezetésében Mészáros Lajos és felesége, Whitney, valamint a Magyar Ház minden aktív tagja,  akik szabadidejükből áldozva, önkéntes munkával támogatják a maréknyi, és talán nem is olyan kis közösség fennmaradását, értékeinek megőrzését, és csiszolását San Diego-ban.

“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Tamási Áron szavai híven tükrözik a Magyar Ház szellemiségét, mert az itt élő magyar közösség minden nehézség ellenére bizonyította a múltban,a jelenben, és remélhetőleg a jövőben is, hogy képes az otthon biztonságát, törődését, melegségét adni minden magyar számára, aki vágyik egy közösséghez való tartozás semmivel nem pótolható  élményére.

Korabeli dokumentumok és interjúk alapján összeállította

Nagy Szilvia, Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas, 2015

 

A Magyar Ház elnökei időrendi sorrendben a megalakulástól napjainkig

 1948 – Lakay Béla

1950 – Steirer Ferenc

1954 – Steirer Ferenc

1955 – Huszka János

1956-57 – Németh András

1958-59 – Fodor Ferenc

1960-61 – Molnár Gusztáv

1962 – Choban János

1963 – Bujkovszky Gusztáv Sr.

1964-65 – Bujkovszky Gusztáv Jr.

1966 – Kozmáry Dezső

1967 – Bujkovszky Gusztáv Jr.

1968 – Kristóf Béla

1969 – Bujkovszky Gusztáv Jr.

1970 – Toperczer Ginger

1971 – Fedák József

1972 – dr. Perczel József

1973 – Képessy István

1974 – Fedák József

1975 – Pénzes László

1976 – Mocsáry Attila

1977 – Fülöp Imre

1978-79 – Klump Betty

1980-83 – Tátray Gábor

1984-85 – Dienes Oehm Róbert

1986 – Mocsáry Attila

1987 – Molnár András

1988 – Hegyi István

1989 – Harkay Gábor

1990 – Molnár András

1991 – Horváth Margit

1992 – Major József

1993 – Haraszkó József

1994 – Mocsáry Attila

1995 – Hamar András

1995 – Maroshegyi Zsuzsa

1996-97 – Lovász Ferenc

1998 – Nagy Jenő

1999 – Maroshegyi Zsuzsa

2000 – Tota Imre

2001 – Hováth Margit

2002 – Haraszkó József

2003-2013 – dr. Gidófalvi Zoltán

2014 –     – Dobell Adrienn

 

Eseménynaptár

Régi Hírlevelek

Kövessen minket

A Magyar Ház szombatonként és vasárnaponként 12 és 16 óra között tart nyitva.

Látogasson meg minket, hogy találkozzon magyar honfitársaival és vendégeinkkel a világ minden részéről.

Szeretne házigazda lenni, vendégeinket kávéval és házi süteményekkel fogadni?

Válasszon ki egy szombatot vagy vasárnapot és jelentkezzen a host@sdmagyar.org címen. A gondnok már fél 12-kor ott lesz és segít.